SZÁMMISZTIKA- NUMEROLÓGIA

Kinai

A kínai mágiában mindig jelentős szerephez jutott a számmisztika. Mágikus számokat ismertek az egész világon, kiváltképp a hármas számot tartották annak. A kínai számmisztikára viszont az jellemző, hogy nem bizonyos számoknak tulajdonít mágikus jelentőséget, hanem inkább magának a számnak, mint sztereotip mennyiségjelölésnek. A számszerű jelölésnek ilyenkor az a rendeltetése, hogy pontosan, világosan rögzítse a jelenségek valamilyen csoportját, sztereotípia jelleget adjon neki, s ezzel tekintélyét is növelje. E szókapcsolatok megalkotása maga is összefügg a számok mágikus értelmezésével. E sajátos számmisztika napjainkig sem veszítette el a jelentőségét. Néhány jellemző példa a Kínában közismert számsztereotípiák közül, amelyek inkább utalnak a dolgok teljességére, mint a valós számmennyiségre:

1

Egy (yi)

A hagyományos kínai filozófiában az egy nagyon jelentős helyet foglalt el. A hatalmas egységet (tai yi) a yin és yang egyesülése hozza létre. Laozi szerint: "A dao szülte az Egyet, az Egy szülte a kettőt, a kettő szülte a hármat, s a három szülte az összes létezőt

Az egy mindig az oszthatatlanságot, a páratlan kiválóságot, minden eredetét, kiinduló pontját szimbolizálta.

A számmisztikában az elemek közül a víz, az égtájak közül az észak, az évszakok közül a tél, a színek közül fekete társul hozzá.

Taiyi, a "hatalmas egy", "hatalmas egyetlen" főistenség a kínai mitológiában. Első előfordulása az i. e. 4. században jelenik meg, amikor égi istenként írják le, aki kezében kardot tart. Olyan főisten, aki mindent irányít. A Han-kori szövegekben Taiyi egy csillagnak és e csillag szellemének a neve. Más források szerint Taiyi az öt égtáj ura, vagy a 16 sárkány ura, aki tudja, hogy mikor lesz eső és szél, áradás és aszály, éhínség, háború és dögvész. Más változat szerint Taiyi az ember testében lakozik, a titokzatos cinóberkastélyban, ő az összes testrész ura. A Ming-dinasztia idején az égzengés és eső szellemeként tisztelték és áldozatot mutattak be a számára.

2

Kettő (er)

Két császár (a régi idők két császára Yao és Shun); két dinasztia (a két első dinasztia, a Xia és a Yin); két főváros (a két Han-kori főváros Chang'an és Luoyang)

A kettő mint minden páros szám a női princípium ( yin) körébe tartozik. Az ősi időkben a földdel hozták kapcsolatba, míg az egyet a naphoz, a hármat ( három) pedig az emberhez kötötték. A kettő kiválóan alkalmas a különböző ellentétpárok számbeli meghatározására, mint pl. lent-fent, elől-hátul, jobb-bal, férfi-nő, kerek-szögletes, yin-yang. A jövendőmondásban is szerepet játszik a kettő, hiszen a Yijing 64 hexagrammjának mindegyikét 2 egyenként három vonásból álló trigrammból állították össze.

3

Három (san)

Három főméltóság (a Zhou-korban); három áldozati állat (a bika, a bárány és a sertés); négy tenger (ti. ami az ismert világot körbe veszi); négy könyv (a konfuciánus szent könyvek)

A három páratlan szám lévén a yang, azaz a férfi princípiumot jelenti. Igen kiemelt szerephez jut a hagyományos kínai számszimbolikában. Elsőként említendő az Ég a Föld és az ember alkotta hármas egység (san cai). A jókívánságok kultuszának alapköve a "három sok" (sanduo), ami a nagy vagyon, a hosszú élet és a bő gyermekáldás kívánságára utal. A kínai történelmen belül külön kategóriát alkot az "első három dinasztia": a Xia, a Shang és a Zhou. A konfucianizmust, a taoizmust és a buddhizmust együtt a "három tanítás" (san jiao) néven szokás emlegetni. A buddhista kánon három részből, az ún. "hármas kosár"-ból (Tripitaka) áll. A "három uralkodó" vagy "három császár" (san huang) a három mitikus uralkodó a kínai mitológiában, úgyis mint: Fuxi, Suiren (tűz istene) és Shennong. A "három uralkodó" (san wang) kifejezés a Xia-dinasztiabeli Yu-re, a Shang-dinasztiabeli Tang-ra és a Zhou-dinasztiabeli Wen királyra utal. A "három hivatalnok" (san guan) a három elem istenségei a kínai taoista és a késő népi mitológiában: Tianguan ("az ég hivatalnoka"), Diguan ("a föld hivatalnoka") és Shuiguan ("a víz hivatalnoka"). A "hideg három barátja"-ként emlegetett bambusz, fenyő és szilva egyben a hosszúélet jelképei is (barát). A régi Kínában első tankönyvnek számító alapmű neve: "Három írásjegyes könyv" (San zi jing), amelynek minden sora három írásjegyből áll, és melynek segítségével a gyermekek elsajátíthatták a betűvetése és olvasás alapjait, miközben a legalapvetőbb konfuciánus szemléletű világképet (történelem, földrajz stb.) is megtanulták. Három állat volt, amelynek fogyasztása tabunak számított: a vadkacsa, a kutya és a fekete angolna. A "három yang" (san yang) a tavasz három hónapjának közös elnevezése volt, képeken általában három kecskével (yang) utalnak erre az időszakra. A hagyományos hivatalnoki vizsgák három fokozatból, lépcsőből álltak. A buddhizmusban a "három méreg" (san du) kifejezés a dühre, a kapzsiságra és a tudatlanságra utal. A "három világ" (san jie) - szanszkritul trailokja vagy trilokja - a vágyak a formák és a tiszta szellem világa. A buddhisták hite szerint a világmindenség három tartománya: az első az érzéki vágyak világa, amelyben a szerelem és éhség uralkodik; a második az anyagi formák világa, amelynek lakói már nem éreznek vágyakat, de még az anyagi létben élnek; a harmadik a tiszta szellem világa, amelynek lakói testnélküli szellemek s elmélkedésben élnek. A női nemiszervet olykor a nő harmadik szemeként emlegetik.

4

Négy (si)

Négy szentállat (a sárkány, a főnix, az egyszarvú ás a teknős); négy égtáj

A négy páros szám lévén a női yin princípiumhoz tartozik, de kapcsolatba hozzák a nyugattal, és a föld elemmel. A földet hagyományosan szintén négyszögletesnek képzelték. A régi források úgy tartják Kína, azaz a Középső Birodalom a négy tenger határolta vidéken, középen terül el. A környező négy égtáj mindegyikéhez egy-egy, tehát összesen négy barbár népet kapcsoltak, akik folyamatos veszélyt jelentenek a kultúrát, műveltséget képviselő Kína számára. Egy évben négy évszak váltja egymást. A "négy nagy király" (si da wang), nevezetesen Ma, Zhao, Wen és Li a taoista panteon alakjai, akik a világ négy égtája felett őrködnek. A taoizmusban a "négy nagy"-ként nevezik a világ négy legmeghatározóbb összetevőit: a Dao, az Ég, a Föld és az ember. A "négy művészet" (si shu) a tudósvilág nagy becsben tartott foglalatosságai, a költészet (shi), a könyvek (shu), a szertartások (LI) és a zene (yue). Egyébként maga a tudósság is a négy hagyományos foglalkozás egyike (tudós, földműves, kézműves, kereskedő). A tudósok "négy kincse" pedig a tus, a papír, az ecset és a dörzskő. A "négyszínű játékkövek" (si se pai) a játékkártya egy régi változata (játék). A "négy könyv" (si shu) a konfuciánus négy legfontosabb alapmű összefoglaló neve (konfucianizmus). A régi kínai nyelvben négy zenei hangsúlyt (si sheng) különböztettek meg, amelyek nem azonosak a mai köznyelv és északi dialektus négy tónusával. A "négy krónika" (si shi) az első négy történeti mű összefoglaló neve. A "négy kincstár" címen a Tang-korban gyűjtötték össze a legfontosabb kánonokat (jing), történeti műveket (shi), mesterek műveit (zi) és gyűjteményeket (ji). Az ember négy testrészből (si ti) áll: a kezek, a lábak, a fej és a törzs, míg a négy végtag (si zhi) a két kar és a két láb közös elnevezése. A régi Shu tartomány mai elnevezése, Sichuan a tartomány négy folyamáról (si chuan) kapta nevét. A kínaiak a négyet általában tabu számnak tekintik, nem nagyon kedvelik számsorozatok tagjaként sem, hiszen hangzásában (si) egybeesik a "halál", "meghal" jelentésű si szóval.

5

Öt (wu)

Öt égtáj (az ötödik a közép) öt kánon (a konfuciánus kánonok); öt elem; öt belső rész; öt érzékszerv; öt szent állat (az előbbi négy és a tigris); öt szín; öt gabona, öt szent hegy

Az öt A kínai számmisztika egyik legfontosabb és legkedveltebb száma. Páratlanszám lévén a yang, azaz a férfi princípium. A legfontosabb öthöz kapcsolódó csoportok: az öt elem (elem); az öt égtáj (égtáj); az öt szag (avas, égett, édeskés, fanyar, rothadt). Az öt íz (savanyú, keserű, édes, csípős, sós); az öt szín (sárga, fekete, vörös, zöld, fehér). Az öt érzék (tapintás, hallás, látás, szaglás, ízlelés), az öt gabona, az öt mérgező lény (méreg); az öt zsiger (máj-epehólyag; szív-vékonybél; lép-gyomor; tüdő-vastagbél; húgyhólyag-vese); az öt testnedv (könny, izzadság, nyál, takony, vizelet). Az öt szent állat (sárkány, főnix, egyszarvú, teknős, tigris), az öt szent hegy, az öt konfuciánus kánon, az öt buddhista tilalom (ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj, ne igyál bort, ne egyél húst). Az öt szeplőtlen (a Hold, a víz, a fenyő, a bambusz, a szilvafa), az öt viszony (uralkodó-alattvaló, apa-fiú, férj-feleség, báty-öcs, barát-barát), az öt erény (hűség, bölcsesség, szerénység, emberség, igazságosság), az öt kívánság (gazdagság, hosszú élet, béke, bátorság, egészség).

6

Hat (liu)

Hat rossz (ti. a betegségeket okozó rossz időjárási tényezők); hat minisztérium; hat pátriárka

A hat nem játszik különösebb szerepet a kínai számmisztikában. Hagyományosan hat testrészt különböztetnek meg, úgymint a két kar, a két láb, a fej és a törzs. Hat irány létezik, a négy oldal, a fent és a lent. Egy régi kínai enciklopédiában Lü Buwei "hat folyó"-ról és "hat nagy király"-ról beszél. A legkorábbi kozmológiai irányzat öt ("égi") és hat ("földi") dolgot különböztetett meg, amely az öt erénynek és a hat érzelemnek (düh - öröm, fájdalom - jólét, szeretet - gyűlölet). Az első kínai császár azt tartotta, hogy uralmát a hatos számra alapozza (pl. 6×6 = 36 tartományra osztotta birodalmát). A "hat világtáj" néven a négy égtájat, valamint a zenitet és a nadírt értik. A "hat könyv" a konfucianizmus szent könyveinek összefoglaló neve. Az ókorban a "hat tudomány" közé a szertartásokat, a zenét, az íjászatot, a kocsihajtást, a kalligráfiát, a számvetést sorolták, később egyszerűen a műveltséget értették alatta.

7

Hét (qi)

Hét érzelem; hét ok (ti. a válásra)

A régi Kínában hét csillagot (qi xing) tartottak számon, amely alatt a Napot, a Holdat és az öt bolygót értették. A hét napból álló hét csak a nyugati, Gergely naptár bevezetésével vált általánossá a 20. században. A falusi hagyomány szerint a hetedik holdhónap hetedik napján tartották a Szövőlány és a Pásztorfiú ünnepét, amely egyre inkább egyfajta szerelmesek napjává lett. A hét páratlan szám lévén ugyan yang, azaz férfi princípiumú szám, a számmisztikában azonban mégis inkább a yin, női elemhez kapcsolják. Ennek oka az lehet, hogy a hagyomány szerint a leánygyermeknek hét hónapos korában jelennek meg a fogai, és hét éves korában veszti el a tejfogait, 2 × 7 azaz tizennégy évesen pedig nővé érik, azaz ekkor történik az első menstruáció. A fiúgyermek esetében ugyanez az analógia a nyolcas számon alapul. A hetes számnak a hallott kultuszban is jelentős szerepe van, ugyanis a zuo qi "hetet csinálni" kifejezés arra az egyhetes periódusra utal, amíg a halál után a holttestből a lélek végképp elköltözik. A tibeti buddhizmus tanítása szerint a köztes lét (bardo), tehát az az idő amíg az elhunyt lelke egy új testben reinkarnálódik 7×7, azaz 49 nap. A híres költőről, Cao Pi-ről az a mondás járta, hogy egy ma is ismert versét mindössze hét lépés megtétele alatt alkotta. A "hét kincs" (qi bao, szanszkrit: saptaratna) a buddhizmusban hét legmegbecsültebb drágaságot jelenti, amelyek különböző felsorolások szerint más és más tárgyakat tartalmaz. A "hét érzelem" (qi qing) körébe az öröm, a harag, az aggódás, a beképzelés, a szomorúság, a félelem és az ijedség tartozik.

8

Nyolc (ba)

Nyolc jogalap (ti. a hivatalnokok leváltására)

A nyolc páros szám lévén a női princípiumhoz, a yin-hez kötődik. A nyolc igen gyakori jelképszám. nyolc szimbólum társul a tudósokhoz (a gyöngy, a csengőkő, a pénzérme, a rombusz, a könyv, a festmény, a rinocérosz tülök és a cickafarkkóró levele). A nyolc halhatatlant is nyolc tárgy jelképezheti (a legyező, a kard, a tökhéj-palack, a csattogtató, a virágkosár, a bambuszbot, a furulya és a lótusz), amelyek mindegyike egy-egy szent halhatatlan személyes tárgya, attribútuma. A kínai buddhizmuson belül is nyolc szerencseszimbólumot különböztetnek meg (a tengeri kagyló, az ernyő, a baldachin, a lótusz, a korsó, a hal, a végtelenbog és a kerék). A Yijing jóskönyvhöz szorosan kapcsolódik a nyolc trigramm (ba gua). Annak ellenére, hogy a nyolc a női princípium része, olykor mégis a férfiakhoz kapcsolódik. Úgy tartják pl., hogy a fiúgyermek tejfoga nyolc hónapos korában jelenik meg és nyolc évesen veszti el azokat, 2 × 8 évesen pedig férfivá érik. A hét pedig a férfi princípium, a yang száma mégis a fenti analógiát követve a lányokra, nőkre vonatkoztatják. Az ősi mitologikus elképzelésekben az Égnek nyolc tartóoszlopa van. Nyolc fajta szelet (szél) különböztetnek meg. A kínai mitológiában a Zhou-kori királynak Ny. különleges, csodás lova volt, amely a kínai festészet és költészet állandó témája.

9

Kilenc (jiu)

Kilenc rokonság (ti. a rokonsági fokok);

A kilenc páratlan szám lévén a férfi princípiumhoz yang-hoz kapcsolódik. A konfuciánus hagyomány egyik alapműve, a Konfuciusznak tulajdonított Szertartások feljegyzései kilenc alapvető szertartást sorol fel: a fiú gyermekhez fűződő, a házassághoz, a feljebbvalói kihallgatásokhoz, a követségekhez, a temetéshez, az áldozathoz, a vendégszeretethez, a rituális iváshoz és a hadviseléshez kapcsolódó szertartások. Egy ősi elképzelés szerint az égnek kilenc szintje van, az országnak pedig kilenc hegye, a hegyeknek kilenc átjárója, a tengeren pedig kilenc sziget. A Han-dinasztia idején bukkant fel a kilenc pokolra alkotott elképzelés. A 9. holdhónap 9. napján tartják az ún. "kettős yang" ünnepét, amikor is a hegyekre kirándulnak, vidáman iszogatnak és a krizantém ünnepét is ilyenkor tartják. A mitológiában ismert a kilenc farkú teknős, és a kilenc farkú rókatündér is.

12

Tizenkettő (shier)

A hagyományos kínai naptár szerint egy év tizenkét 28 illetve 29 napos hónapból áll. Tizenkét földi ágat tartanak számon, és a zodiákust is tizenkét jegy alkotja. A napokat hagyományosan tizenkétszer két órára osztották fel. A kínai csillagászok megfigyelése szerint a Jupiter tizenkét év alatt kerüli meg a Napot. tizenkét uralkodói jelvényt, szimbólumot tartanak számon. A mitikus uralkodó, Shun tizenkét magas rangú hivatalnokot jelölt ki. A hagyományos kínai zenében a pentaton skálát később kiegészítették tizenkét-hangú skálára.

16

Tizenhat (shiliu)

A régi Kínában a lányok tizenhat éves koruktól számítottak felnőttnek, ekkor kerültek eladó sorba. Kína történelmének egyik korszakát a Tizenhat ország (shiliu guo) korának (304-439) nevezik. Ezt az időszakot az egység megbomlása jellemezte, Észak-Kína területén idegen eredetű nomád népek alapítottak kisebb-nagyobb államokat. A Sui- és a Tang dinasztia idején tizenhat testőr védte az uralkodót. A "Tizenhat kánon" (shiliu jing) egy, az ókorban íródott taoista jellegű mű címe, amely egy ásatás során 1973-ban került elő egy sírból, addig elveszettnek hitték. A "tizenhat égi ördög tánca" (shiliu tianmu wu) egy, a mongol Yuan-dinasztia ideje alatt, a császári udvarban előadott, buddhista eredetű tánc elnevezése, amelyet általában tizenhat fiatal lány adott elő.

24

Huszonnégy (ershisi)

A hagyományos kínai időszámításban az évet huszonnégy, egyenként 15 napos szakaszra osztották, amely 5 nap híján egy teljes szoláris évnek felel meg. A konfuciánus alapelvei közül az egyik legfontosabbat, a szülőtiszteletet (xiao), A szülőtisztelet huszonnégy története (Ershisi xiao) huszonnégy példázatot tartalmaz. A "huszonnégy híd" híres irodalmi motívum, amely Hangzhou és Yangzhou városára utal. A kínai történelem több ezer évét összefoglaló történelmi művek, a hivatalos dinasztikus történeti munkák (shi) száma szintén huszonnégy.

60

Hatvan (liushi)

A hagyományos kínai időszámításban egy 12 ciklusból és egy 10 ciklusból álló sorozat kombinációjából alkották a hatvanas ciklussorozatot, amellyel az éveket számolták. Az újkorig élt az a hiedelem, hogy, aki megéri a hatvanadik életévét, élve eltemetik

72

Hetvenkettő (qishier)

A régi kínai szövegekben a kilenc tartományra osztották az égalatti birodalmat, azaz a földet és nyolc szintre az eget (ég) ennek a szorzata hetvenkettő, melyet innen igen szerencsés számnak tartottak. Hetvenkét ötnapos hét 360 napot tesz ki, amely már majdnem egy teljes év. A hagyomány szerint a mitikus uralkodó, Yao hetvenkét hüvelyk magas volt és hetvenkét évig uralkodott. A Han-dinasztia megalapítójának hetvenkét fekete anyajegy volt a combján, amelyet az elkövetkezendő uralkodása tekintetében rendkívül kedvező előjelnek tartottak. A hagyomány szerint Konfuciusz hetvenkét esztendős korában hunyt el, és addig hetvenkét tanítványa volt.

100

Száz: száz családnév

10000

Tízezer (wan)

Tízezer létező (minden létező a világon).

A hagyományos kínai felfogás szerint a tízezer a legmagasabb létező mennyiség száma. Ebben az értelemben hasonlít a görög-latin miriád szóhoz, amely eredetileg a tízezret jelentette, de egyben a megszámlálhatatlanul sok, megszámlálhatatlan sokaságú jelentéssel is kibővült. A wan szót olykor magyarra is miriádként fordítják. "A Dao szülte az Egyet, az Egy szülte a kettőt, a kettő hármat, és a három szülte a tízezer létezőt" - írja Laozi Az Út és Erény Könyvében (Dao de jing). Az idézetben szereplő "tízezer létező" vagy "tízezer dolog" (wan wu) tulajdonképpen a világ valamennyi lényét és tárgyát jelenti. A császárnak a "tízezer év" (wansui) üdvözlés járt, amely arra utalt, hogy az uralkodónak és dinasztiájának léte sohase szakadjon meg. Japán megfelelője a banzai. Ezt a köszöntést használták Mao Zedong és a Kommunista Párt éljenzésére is. I. sz. 700-tól kezdve a szvasztika jelentésű wan szó a hangalakjának azonossága miatt a tízezret is jelentette, ezért a képi ábrázolásokon a szvasztikáról gyakorta a tízezerre kell asszociálni. A madzsong köveinek egyik csoportja szintén a tízezer jelentésű van írásjeggyel díszített.

Numerikus Yantrák

Nap

6 1 8

7 5 3

2 9 4

Hold

7 2 9

8 6 4

3 10 5

Mars

8 3 10

9 7 5

4 11 6

Merkúr

9 4 11

10 8 6

5 12 7

Jupiter

10 5 12

11 9 7

6 13 8

Vénusz

11 6 13

12 10 8

7 14 9

Szaturnusz

12 7 14

13 11 9

8 15 10