|
Rocksuli
2004.12.21. 00:20
Az egyik legédesebb, legtündéribb film, amit mostanában láttam!
mindenkinek ajánlom!
Rocksuli (2003)
School of Rock, The
 rendezte:
Richard Linklater
írta:
Mike White
hossza: 108 perc
nemzetiség: amerikai
műfaj: családi, vígjáték, zene+
eredeti nyelv: angol
formátum: szinkronizált
korhatár minden korosztály látogathatja
|
|
|
Dewey Finn (Jack Black), a bajkeverő és lázadó gitáros csak egyetlen dolgot tisztel: a rock and roll hatalmát. Imádja a színpadot, a húszperces szólókat, és minden jel szerint ő az ideális frontember, aki bandáját győzelemre viheti a helyi "Battle of the Bands" zenei versenyen. Társai azonban nem így gondolják, sőt ki is rúgják a csapatból.
Finn napjai súlyos pénztelenségben telnek, üres ételesdobozok között dagonyázik a lakásban, mígnem egy hirtelen ötlettől vezérelve állást nem vállal egy neves és tekintélyes iskolában. Az állást ugyan lakótársának, Nednek (Mike White) ajánlották fel, ám mivel ő vette fel a telefont, gyorsan lecsapott a lehetőségre. Fogalma sincs arról, mi fán terem a tanítás, azt azonban tudja, hogyan erősítse fiatal tanítványai önbizalmát. Aztán amikor véletlenül meghallja őket zenélni, elhatározza, hogy a tehetséges fiatalokból egy rockbandát formál, s ez gyökeres fordulatot hoz mindannyiuk életébe.
A történetről
A színész Jack Black és a főszereplő Dewey Finn nem is lehetne hasonlóbb és különbözőbb. Black a Tenacious D nevű bandájának énekese, gitárosa és zeneszerzője, Finn pedig a No Vacancy énekese, gitárosa és zeneszerzője... csak éppen őt kirúgták a társai. És bár a rock and roll meghatározó része Black életének, Finn számára ez az egyetlen, ami számít. Mike White forgatókönyvíró három évig volt Black szomszédja, jól ismeri tehát, és olyan filmet akart írni, mely kifejezetten az ő egyedülálló egyéniségéhez kapcsolódik.
"Imádom, ahogy Mike ír - mondja Black. - Nemcsak jól eltalálja azokat a kedvemre való, humoros beszólásokat, hanem azt is pontosan tudja, hogyan szólaljon meg az én hangomon."
"Jack nagyszerű előadó és zenész, és egyben a tökéletes antihős - foglalja össze White. - Van benne valami vicces ziláltság, és nem ment ki a fejemből az ötlet, hogy egy csapat gyerekkel zenéljen együtt."
Black komikus stílusa és White okos forgatókönyve már önmagában elegendő a hagyományos vígjátéki keretek meghaladásához, ám Richard Linklaterrel az élen a film még ennél is tovább mehetett. A független rendező filmjeire szintén erős befolyást gyakorol a rock and roll. "Nagy rajongója vagyok Jacknek, színészként és zenészként egyaránt - mondja Linklater. - Az általa játszott szereplő, a szűkölködő zenész, aki bármire képes azért, hogy valóra váltsa álmait, emlékeztet arra a filmesre, aki kezdő éveimben voltam."
"Linklater realitással, őszinteséggel és hihetőséggel ruházza fel a filmet - magyarázza Black. - Féken tart engem, ami nagyon fontos, mert mindig túlpörgök. Amikor már túl őrült vagyok, akkor visszarángat a realitásba."
Dewey robbanó temperamentumának ellenpólusa az iskola szigorú igazgatónője, Rosalie Mullins, akit Joan Cusack személyesít meg. "Én vagyok Dewey végzete, bármelyik pillanatban leállíthatnám - magyarázza Cusack. - Nagyon jó ez a szerep, mert Rosalie Mullins a lelke mélyén szeretné igazán elengedni magát, elveszteni a fejét és vadulni egy sort. A maga módján tehát egyfajta csodálat van benne Dewey iránt."
"Joan félelmetes - mondja White. - Általában jó kedélyű nőket játszik, ehhez képest nagyon szórakoztató volt megfigyelni ennek az ideges, merev igazgatónőnek a szerepében, nemkülönben Jackkel való szóváltásait."
A gyerekek
Miután a felnőtt színészekkel megegyeztek, következett az igazi feladat: egy osztályra való, zenében tehetséges gyerek kiválogatása. Az alkotók egy véleményen voltak a hitelességet illetően. "Olyan gyerekeket választottunk, akik valóban tudnak hangszeren játszani és énekelni" - magyarázza Ilene Starger szereposztó, aki több ezer gyereket nézett meg az öthónapos válogatás alatt, mely New Yorkban, Los Angelesben, Chicagóban, Seattle-ben, Minneapolisban és San Franciscóban zajlott.
"Végül sikerült eltalálnunk az egyensúlyt, és döntően nem hollywoodi gyerekszínészeket választottunk ki - teszi hozzá Randall Poster zenei vezető. - Mindegyikükben van valami friss báj, és egytől egyig valami sajátosat adtak a filmhez."
A 11 éves, klasszikus gitáron játszó Rebecca Brown (Katie, a basszusgitáros szerepében) és a 12 éves zongorista Robert Tsai (Lawrence) a "From the Top" című rádióműsor révén kerültek a csapatba. A Public Radio International műsorában fiatal, klasszikus zenészek kapnak lehetőséget. A "From the Top" információkat, szórakozást és képzést nyújt az általános iskolás gyerekeknek, szüleiknek és tanáraiknak. Rebecca és Robert igazi telitalálatnak bizonyult.
A 12 éves Joey Gaydos, Jr. (Zack, a gitáros szerepében) a michigani Belleville-ből érkezett, 8 éves kora óta tanul gitározni, és már van egy saját bandája is szülővárosában. Őt a Dayjams, az ország legnagyobb nyári zenei programja révén találták meg, melyet a National Guitar Workshop alapított 9-15 évesek számára.
Kevin Clark játssza Freddyt, a lázadozó dobost; őt egy chicagói nyílt válogatáson választották ki. Már három éves korában verte a dobot, mikor egy helyi koncerten felment a színpadra és nagy sikert aratott szólójával. Azóta is dobol, és ötödikes kora óta formális ütős órákon is részt vesz.
"A filmben résztvevő gyerekek legtöbbje még sohasem vett részt meghallgatáson, nem is beszélve mozifilmről - mondja Starger. - Ebben a munkában tulajdonképpen az volt a legszebb, hogy figyelhettük a fejlődésüket."
A 10 éves Maryam Hassan (a félénk Tomika szerepében) például még csak iskolai előadásokon szerepelt, de amikor az Internet révén tudomására jutott a New York-i válogatás, édesanyjával együtt megjelent a meghallgatáson. Olyan megnyerően harsogta Jennifer Holliday szólóját a Dreamgirls-ből, hogy a szerep az övé lett.
Mivel a meghallgatások több mint tíz amerikai és kanadai városban zajlottak, a gyerekek is különböző helyekről érkeztek; de nem sokkal a manhattani munkakezdés után máris összetartó csapatként működtek. A tapasztaltabbak között volt Angelo Massagli (Frankie), aki Bobby Jr.-t játszotta a Maffiózók-ban, és Alisha Allen (Alicia), ő a Fedezd fel Forrestert! és a "The Best Man" című filmben vett részt. Hozzájuk hasonlóan azonban a soha forgatást nem látott társaik is hamar alkalmazkodtak a zsúfolt órarendhez, melyben a filmezés mellett zenei gyakorlások és rendes tanítási órák is szerepeltek. Végül annyira megszokták a szereplést, hogy a forgatás utolsó hetében Joey Gaydos és Kevin Clark valóban fel is léptek egy helyi klubban tanáruk, Amanda Kaupousouz, a tehetséges ír hegedűs társaságában.
A zene
A szereplőválogatás alatt Randy Poster zenei vezető, aki korábban már dolgozott Linklaterrel a Naplopók című filmben, összeállított egy zenei teamet. Először is vezetőt kellett találni a srácoknak - ő volt Jim O’Rourke, a Sonic Youth tagja és producere. "A legjobb dolog ebben a filmben, hogy ezeket a gyerekeket 10 hétre gyakorlatilag egy zenei táborba hozhattuk - mondja Poster. - Így a forgatás előtt és alatt nemcsak a hangszereikkel tanultak meg rutinosan bánni, hanem a történettel is alaposan megismerkedhettek."
"Jim remek zenész, jó producer, és neki magának is van néhány lemeze - mondja Black. - Addig gyakorolt ezekkel a gyerekkel, míg játékuk elérte a megfelelő dögös rockos hangzást."
"Először azt kellett kiderítenem, hogy pontosan mit tudnak - mondja O’Rourke -, hogyan és milyen stílusban szeretnek játszani, mik az erősségeik és a gyengeségeik. Ezeknek az információknak a birtokában az én dolgom volt, hogy mindezt összhangba hozzam."
Craig Wedren írta a film kísérőzenéjét, és számos zenei próbán maga is csatlakozott a gyerekekhez. "Tényleg egy zenei táborra emlékeztetett, ahol a gyerekek biztonságos körülmények között kitombolhatják magukat - mondja. - Visszaemlékeztem a magam gyerekkorára, mikor 12 évesen megalakítottam első bandámat. Ez volt az az idő, amikor az ember még csak nyekergeti a gitárt vagy püföli a dobot, de pompás zenélést képes csapni a barátaival. A forgatáson pontosan ez történt a gyerekekkel."
"Mikor először játszottunk együtt, nagyon suták voltunk, mert az volt az első alkalom - mondja Joey Gaydos, Jr. a próbák kezdetéről. - De ahogy elkezdtünk igazán gyakorolni, egyre jobban szólt az egész."
A résztvevő gyerekek közül nem mindegyik ismerte a film zenei stílusát. A 12 éves Robert Tsai például 5 éves kora óta zongorázik, és kifejezetten klasszikus zenei képzést kapott. "Robert nem sokat tudott a rockzenéről, tehát amikor a próbák elkezdődtek, rejtély volt számára, hogy mit művelünk - meséli O’Rourke. - Elétettem egy csomó kottát, le is játszotta, de nagyon klasszikus stílusban. A végére azonban ugyanúgy rögtönzött, akár a többiek."
A 11 éves Rebecca Brown négyéves kora óta gitározik, és a film kedvéért nemcsak basszusgitáron tanult meg játszani, hanem a csellóval is meg kellett ismerkednie, hiszen a történet szerint az iskola zenekarában az a hangszere.
"Az összes gyerek nagyon tehetséges, és igazi csapatként dolgoztak együtt - mondja Linklater. - A forgatáson szerzett tapasztalataik épp olyanok, mint a filmbeli gyerekekéi. Kényelmes és ismerős zenei környezetben kezdtek, aztán megpróbáltuk jó szórakozássá tenni számukra az egészet, akárcsak a filmbeli Dewey Finn."
Miközben a gyerekek próbáltak, a filmesek zenészeket és szövegírókat kerestek, akik a filmdalokat megírnák. Végül Jack Black és Mike White írta a dalok jó részét, többek között azokat a szólókat, melyek az osztályban hangzanak el. "Ezek nem igazán dalok, inkább dalfoszlányok - magyarázza Black. - Megnyújtottam őket és dallá alakítottam, de ezek inkább kis komikus töredékek."
"Próbáltunk dalszövegeket írni, és arra gondoltam, vajon mit csinálna a helyünkben az AC/DC. Nem hittem volna, hogy egyszer egy forgatókönyv írása közben azon fogok morfondírozni, vajon mit tenne az AC/DC."
A "The School of Rock" című számot, melyet Black és a gyerekek adnak elő a film záró koncertjelenetében, a The Mooney Suzuki nevű New York-i zenekar szerezte. "A The Strokes előtt adtak koncertet, és utána találkoztam velük - mondja Black. - Megkérdeztem tőlük, nincs-e kedvük írni egy számot a filmhez, ők pedig megígérték, hogy megpróbálják. Mike White adott nekik néhány dalszöveget, ők nekiálltak és végül egy igazán remek szám jött ki belőle."
"Nagyon izgatott lettem, mert egy időben nekem is az egész élet erről a zenei versenyről szólt - meséli Sammy James, Jr., az együttes énekese és zeneszerzője. - A középiskolában én is be akartam kerülni. Valószínűleg ezért is jött ilyen könnyen ez a szám. Csak leültem írni, és egy órán belül már el is készült egy kis, négysávos demo felvétel."
A forgatásról
A film a New York-i nagyvárosi környezetben készült. A forgatás a Wagner College-ban kezdődött, mely gótikus megjelenésével jól illett a tekintélyes Horace Green iskolához. A belső felvételeket viszont egy Long Island-i magániskolában rögzítették. A büfében, a tantermekben és az igazgatónő irodájában zajló jeleneket a karácsonyi szünidő alatt vették fel egy Long Island-i iskolában. A néhány hónapos külső forgatás után a stáb a queensi Broadway műtermekbe vonult, ahol Dewey és Ned lakását építették fel. A film izgalmas fináléjának helyszíne az 1928-ban épült Staten Island-i St. George Színház volt, mely korábban varietéműsoroknak, illetve operaelőadásoknak adott otthont. Mikor a harmincas években divatba jött a mozi, egy gépészfülkét építettek hozzá, és hosszú ideig az egyik legszebb, art deco stílusú amerikai mozinak tartották - méltó helyszín a győztes koncerthez.
vágó:
Sandra Adair
látvány:
Jeremy Conway
jelmez:
Karen Patch
zene:
Jack Black
Warren Fitzgerald
Craig Wedren
Mike White
művészeti rendező:
Adam Scher
szereposztó:
Ilene Starger
producer:
Scott Aversano (executive)
Steve Nicolaides (executive)
Scott Rudin
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
