|
The day after tomorrow
2005.01.01. 14:35
Mi történne, ha kiderülne, hogy egy újabb jégkorszak közepén állunk? Ez a kérdés nem hagyja nyugodni Jack Hall (Dennis Quaid) klimatológust. Hall kutatásai alapján arra a következtetésre jut, hogy a globális felmelegedés váratlan és katasztrofális változást idézhet elő bolygónk éghajlati viszonyaiban. Az antarktiszi jég szerkezei vizsgálata mindenesetre azt mutatja, hogy hasonló folyamat lezajlására már 10000 évvel ezelőtt már volt példa. Hall természetesen haladéktalanul tájékoztatja az illetékeseket a veszély közeledtéről, azonban úgy tűnik, a figyelmeztetéssel már elkésett. Szeme láttára válik le ugyanis egy sziget nagyságú jégtömb a Déli-sark hatalmas, egybefüggő jégtáblájából. A folyamat drámai gyorsasággal idéz elő katasztrófális időjárási viszonyokat a Föld különböző pontjain. Hihetetlen erősségű földrengése rázzák meg tókiót, eddig ismeretlen erejű hurrikánok tombolnak Hawaiion, Új-Delhi megbénul a rázuhant hótömegtől, Los Angelesen pedig mindent elpusztító tornádó söpör végig.
A globális felmelegedés veszélyeiről tart előadást Jack Hall professzor (Dennis Quaid). A konferencián senki sem veszi komolyan elméletét, mely szerint a sorozatosan olvadó jéghegyek eltéríthetik a Golf-áramot, ezzel szélsőséges időjárást, majdan pedig egy új jégkorszakot idézve elő. Az elvileg csak unokáinkat fenyegető események azonban gyorsabban következnek be, mint bárki számít rá: a felkészületlen emberiség képtelen megakadályozni a katasztrófát és már csak túlélni próbálja minden idők legpusztítóbb viharát, ami átformálja bolygónk addig ismert arcát. A professzor eközben a körülményekkel nem törődve útra kell, hogy megmentse fiát (Jake Gyllenhaal - Donnie Darko), aki épp a legveszélyesebb zónában tartózkodik.
Roland Emmerichnek bár egyik alkotása se durrant akkorát, mint amekkorának ígérkezett, de tagadhatatlan, hogy jól tud témát választani, amit aztán  bevett eszközeivel szórakoztatóan végig is visz. A hazafi esetében megpróbált valami újjal előrukkolni, ám a Holnapután a visszatérését jelenti A függetlenség napja által kijelölt ösvényre. Ez annyira igaz, hogy a film könnyen tűnhet ennek az újrafeldolgozásának, főleg, mivel Emmerich szabályosan lemásolja korábbi sikere felépítését és hatáselemeit, az űrlények tombolását pedig egyszerűen az időjáráséval helyettesíti be. A patriotizmust ugyan kihagyja, de cserébe szinte teljesen megfeledkezik az öreg kontinensről és a globális felmelegedést, mint Amerika kálváriáját mutatja be.
A rendező a téma komolysága miatt inkább drámaisággal akar hatást elérni ahelyett, hogy lazán akciózna. Persze most is jól megrongálja New Yorkot, de ezt már láttuk sokszor. Képtelen újat mondani vagy bármi érdekeset kihozni az alapokból és nagyrészt a főszereplőket sem tudja helyzetbe hozni. Hőseink a fenekükön ülnek és aggódnak, akcióba nem nagyon kerülnek. Aki látta az előzetest, annak a filmet igazából meg se kell néznie, hisz benne voltak a főbb fordulatok és szinte az összes mozgalmas jelenet. Ami közöttük van az egyébként is csak a katasztrófafilmek megszokott menete, méghozzá meglehetősen lassú pörgésben. A világot átalakító kilátástalan helyzet eredetiséget jelenthetne, de végül ebből is csak annyi sül ki, hogy Amerika élt, él, élni fog.
A Holnapután egyedüli tanulsága, hogy Roland Emmerich kifogyott az ötletekből.  Az nem meglepetés, hogy arcátlan lopásokkal, olcsó hatásvadászattal és érzelgősséggel operál, ám ezúttal nagyon kevés az, ami ezekért kárpótolhatna. Mentségére legyen mondva, hogy igyekszik visszafogni magát, sőt alkalmanként filmjének vannak egész szellemes és értelmes pillanatai. Rendezőnk próbál felnőni a feladathoz, de összességében nem tud. Emmerich-hez hasonlóan a szereplőgárda is tehetetlenül vergődik, egyedül az effektesek teszik a dolgukat, ám ebben a túlzsúfolt kínálatban az ő munkájuk sem kínál semmi extrát. Ez a fáradt és fantáziátlan iparosmunka kizárólag kezdő mozibajáróknak ajánlható, de ők is jobban járnak, ha egy valóban felhőtlen szórakozásra fizetnek be, mert ez csak vihar egy pohár vízben.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
; document.src;)
; document.src;)
